Gyerekkoromtól kezdve két meghatározó dolog formálta az életem és a jellemem: A természet szeretete és a képzőművészet közötti dilemma, a közöttük levő kényes egyensúly keresése. A gimnáziumot művészeti tagozatosként végeztem, miközben emelt szintű biológia érettségire készültem. A gimnázium utolsó évében felhagytam a festészettel, mert nem találtam benne önmagamra. Az 5 évig tartó új irányt a fafaragás adta szabadság, a 2D-ből való kiszakadás és 3D-ben való kiteljesedés adta meg.

Ezzel egy időben a Miskolci Egyetem geográfus szakán kezdtem felsőfokú tanulmányaimat. Az első félévben elkanyarodtam az élő természettől az ásványtan és a geológia irányába. A mesterképzést már földtudományi mérnökként fejeztem be. A földrajzos mentalitás hatalmába kerített, első egyetemi éveimtől kezdve az átlagos családi nyaralásokat felváltották a minden komfortot nélkülöző barangolások Európa szerte. A hátizsákos, szállás –és olykor sátor nélküli– civilizációt elkerülő nomád túrázások.

Egyetemi éveim kezdetén ismerkedtem meg a Bükkben a barlangok világával. Első barlangtúrámon olyan meghatározó élmények értek, hogy a barlangból kiérve csak arra tudtam gondolni: „Soha többé barlang!”

Érniük kellett az élményeknek –néhány évet– még sok apró „véletlen” már jobban adagolt élménymorzsákkal visszahívott ebbe a világba. Hogy megfogalmazza bennem azt az erős érzést, miszerint „Én ezt akarom és meg fogok tenni érte mindent, hogy barlangász lehessek!” – ami a Bükkben nem is volt olyan evidens.

Valahogy így kezdődött hosszú és rögös utam. Mára a barlangászat köré fontam az életem. Célom, hogy a fotóimon keresztül megismertessem ezt az általam olyannyira tisztelt és szeretett világot azokkal, akik önszántukból nem tudnak, vagy nem akarnak a föld alá merészkedni. Felhozzam azt, amit és ahogyan én odalent látok. Felhívjam a figyelmet a barlangok szépségére, sebezhetőségére, valamint a csapatszellemre és összetartásra is, ami nélkülözhetetlen alkotóeleme ennek az életformának.


error: